A társastánc érthető módon egy olyan elfoglaltság, amihez partner, társaság kell. Meglepő lehet, hogy a kezdeti lépések bizonytalansága sokkal gyorsabban leküzdhető, ha az első időszak óráin, edzésein sok partnercsere van. Ezáltal megtanulhatjuk, hogyan viselkedjünk viszonylag idegen emberekkel viszonylag intim helyzetben. Hiszen a táncpartnerhez közel kell állni, meg kell fogni a kezét, érezni fogod az illatát (és ő is a tiédet). Remek gyakorlat ez a társas komfortérzés megtanulására - főleg gátlásos embertársainknak. Kiválóan lehet gyakorolni a "társasági finomságokat", az udvariasságot, az ápoltságot, az illemet, egyszóval azokat a dolgokat, amitől a társastánc harmonikus és élményszerű lesz.

S mivel a tánctanulás alapja mégiscsak a harmonikus együttmozgás, a gyakori párcserével lehetőségünk nyílik különböző adottságú partnerek segítségével megismerni, elsajátítani a táncot, s ez visszafelé is igaz, hiszen a társaság különböző tagjainak segítségével könnyebben szabadulhatunk meg azoktól a hibáinktól, amiket esetleg egy összeszokott partner szó nélkül hagyna. Kezdő csoportoknál ezért a gyakori partnercsere során illő visszajelzésekkel szolgálni aktuális partnerünknek, természetesen udvariasan és tapintatosan. Így lesz rá esély, hogy amikor ismét összesodor a véletlen, alkalmi partnerünket jó, sőt jobb ismerősként üdvözölhessük.

Kezdő csoportba tehát nyugodtan indulhatunk állandó táncpartner nélkül, így legalább megkíméljük barátainkat kezdeti ballépéseinktől. A kezdő félév után, amikor már elsajátítottuk az alapokat, és tisztába jöttünk saját értékeinkkel, hiányosságainkkal, érdemes komolyan gondolkozni az állandó partner kiválasztásán. Ugyancsak idő kell ahhoz, hogy a táncpartnerrel szemben támasztott elvárásainkat meg tudjuk fogalmazni. Vajon olyan partnert keresek, aki sokkal ügyesebb nálam, akitől tanulhatok, vagy ellenkezőleg, inkább azt szeretem, ha taníthatok, ha felnéznek rám?

"De én csak a párommal akarok táncolni!" Ilyen természetesen van, azonban az oktatók senkit nem fognak akarata ellenére elszakítani a párjától.

A partnercsere mint a tapasztalat elmélyítését szolgáló eszköz a haladó és hobbi csoportokban is megmarad, csak valamelyest visszaszorul a kezdő csoportok gyakorlatilag állandó partnerforgatásához képest. Kiegészül viszont néhány a tánc sokoldalúságára építő gyakorlattal, mint pl. a szerepcserével történő táncolás, ahol a fiú táncolja a lánylépéseket és fordítva, vagy a csukott szemmel végrehajtott gyakorlatok.

A táncórákon tehát sokkal többet lehet tanulni, mint pusztán esztétikus mozdulatsorokat. A tánctanulás lehetőséget ad a személyiségfejlődésre, és hasznára válik társas és párkapcsolatunknak is.