Tánctanáraink

Kezdetek
Amikor elkezdtem táncolni, elképzelni sem tudtam, hogy így át fogja formálni az életemet.  11 éves koromig a számítástechnika volt a mindenem. Szüleim unszolására néztem meg a taksonyi táncegyesületet az ikertestvéremmel együtt, és attól kezdve inkább táncra jártam, mint hogy a monitort bámuljam. Az ikertesóm egy év után abbahagyta a táncot, én viszont ott ragadtam a teremben. Sok gyakorlás és készülődés után az első partneremmel megnyertük az első kisebb klubközi megyei versenyünket, ez volt életem legelső versenye. Ez a siker komoly lendületet adott a pályafutásomnak.

Táncos pályafutás, Tánctanáraim
A győzelem után komolyabban kezdtünk el gondolkozni a versenyzésről az akkori tánctanárommal, Takács Ibolyával. A tánctanárból rövid időn belül táncpartner lett, habár Ibolya néhány évvel idősebb volt nálam és a tánctudása is nagyobb volt.  1998-ban kerültünk a New York Tánciskolába és táncegyesületbe, egy frissen induló versenytánccsoportba.  A meglévő tánctudásom rengeteget fejlődött a New Yorkban eltöltött idő alatt. A tánc mellett aktívan részt vettem az egyesület társasági életében is. Voltam büfés és jegyszedő is a Latin koktélban. Az évek során kis kitérőt tettünk a Dancestation táncegyesületbe, ahol rengeteg tapasztalatot szereztünk Lajtai Beatrixtól és Németh Pétertől, valamint Sándor Zoltántól.  Emellett magánórákra jártunk Dudás Tiborhoz, amely meghatározó élmény volt számomra. Nagyszerû tanár és nagyszerû ember, az óráinak fantasztikus hangulata volt.
Ibolyával rengeteg versenyen elindultunk - csak latinban -, számos kupát hazavittünk, és általában a dobogón végeztünk. Mindössze néhány pont választott el bennünket attól, hogy feljussunk a C osztályba. Útjaink ekkor szétváltak, mert rájöttem nekem nem a versenyzés, hanem maga a táncolás okoz örömet. Ezután érdeklődéssel fordultam a divattáncok és az alternatív vonal felé. Tanultam boogie-woogie-t, salsát, csoportos táncokat, és ezek különböző változatait. Elvállaltam néhány alkalommal szalagavató táncok betanítását is.

Tánctanítás
2008 őszén szívesen mondtam igent, amikor Vass Róbert megkeresett, hogy segítsek a tánciskolájában. Bejártam az órákra, segítettem a tanításban a tanároknak, ezzel együtt én is rengeteget tanultam. A 2009-es nyári táborban a teljesen kezdőkből álló néhány fős csoportot bízta rám Robi. Ezután 2009 őszén kezdő társastánc csoportot kaptam a New Yorkban.

A tánc életöröme
Szerencsés embernek érzem magam, mert mindkét munkám, a látványtervezés és a tánc egyben a hobbim is. A táncórákon nem csak a lépéseket szeretném megtanítani, hanem szeretném, hogy mindenki érezze, táncolni jó, a tánc egy boldog, megnyugtató, felszabadító érzés. Életöröm és életforma.