Kezdetek
15 éves koromban kezdtem el táncolni
a Pataki Mûvelődési Házban, de kezdő,
haladó és verseny-előkészítő kurzus
után táncpartner híján másfél évet
kihagytam. Ennyi pihenés után már
nem bírtam tovább, és megkerestem
a legközelebbi tánciskolát, az Oktogon
Tánccentrumot. Lehetőségek hiányában
- ez a kifejezés a táncolni vágyó
lányok nagy részét végigkíséri pályafutásukon
- ismét egy kezdő tanfolyamon találtam
magam. Rövid unszolás után a tánctanárnő
hozzásegített egy korábbi Budapest-bajnok
C osztályos latin-standard párhoz.
Kimondhatatlanul boldog voltam egészen
addig, míg meg nem ismertem a partnerem
igencsak türelmetlen hozzáállását
az alacsonyabb szintû táncosokhoz.
Null szintről kellett feltornáznom
magam standard C osztályig.
Táncos pályafutás
Ezután
ismételten másfél év kihagyás következett,
majd egy kezdő, ambiciózus fiúban
láttam lehetőséget. Majdnem 3 évig
táncoltunk együtt, és feljutottunk
D osztályba, a C osztályhoz a 100-ból
már csak 29 pont kellett volna.
Következő párommal D osztályban
kezdtünk el táncolni. Egy évig voltunk
együtt, egy osztályt ugrottunk fel.
Sajnos nem volt meg köztünk a megfelelő
összhang, nem tudtuk megbeszélni
a hibáinkat, és így hiába edzettünk,
nem jutottunk egyről a kettőre.
A versenytáncnál is nagyon fontos
a kommunikáció.
Kezdettől fogva nagy táncos szerettem
volna lenni, de ez az álom lassan
megsemmisülni látszott. Ha akkor
nem hívott volna fel egy céltudatos
fiú, ma biztosan nem táncolnék.
Megismerkedtünk, megtetszettünk
egymásnak, és én újra fejest ugrottam
valami nagyon kiszámíthatatlanba.
A fiú teljesen kezdő volt, tanáraim
állítása szerint tehetséges, és
így a nyári tánctábort már vele
edzettem végig. Ha a szerelem nem
vette volna el az eszemet, valószínûleg
nem mertem volna másfél évet szánni
arra, hogy megint az alapoktól a
C osztályig jussunk, de örülök,
hogy így alakult, mert úgy néz ki,
hogy megérte. Nagyon sokat köszönhetek
ennek a kapcsolatnak, mert nemcsak
megtanultam türelmesnek lenni egy
kezdő táncoshoz, megtanultam azt
is, hogyan kell érthetően tanítani,
mert bár tanáraink sokat segítettek
nekünk, eleinte rám hárult a feladat,
hogy a páromat fejlesszem.
Táncoktatás
Később majdnem két évig volt szerencsém
tanítani Tyimofejeva Olga nemzetközi
ritmikus gimnasztika mesteredzőnél,
aki az egykori szovjet válogatott
tagja volt. Nagyon sokat tanultam
Olgától, de az én világom mégis
a latin és standard táncok, így
boldog voltam, amikor több felkérést
is kaptam budapesti tánciskoláktól.
Jelenleg több helyen tanítok, nagyon
sok érdekes embert ismerhetek meg
és mindenki egy kicsit más tanítási
módszert igényel, így én kihívásnak
élem meg az óráimat. Nagyon fontosnak
tartom, hogy jó hangulattal jöjjenek
az óráimra, mert e nélkül nem tudnék
jókedvû, lendületes foglalkozásokat
tartani.