Tánctanáraink

A kezdetek

Pályafutásomat az 1980-as évek elején Szegeden kezdtem néptáncosként. Nagy Bertalannak az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes akkori vezetőjének nagyon sokat köszönhettem, hiszen ő volt az, aki rendkívül nagy hozzáértéssel kinevelte ritmusérzékem, kifejlesztette tartásom, s kiformálta előadásmódom.
Néptáncos karrierem végéhez - 5 év után - az vezetett, hogy eljutottam arra a pontra, amikor a csoportos munkában már nem tudtam igazán kifejezni önmagam, így egy olyan típusú táncot kellett keresnem, mely ezen igényemnek megfelelt.







A versenytáncos évek

Pár év múlva, 1991-ben a fővárosba költöztem, ahol rövidesen megtaláltam számításom a kőbányai Pataky Mûvelődési Központban mûködő társastánc klubban. Itt egy színvonalas tánccsoportba csöppentem, melyet Szántó Erzsébet (Erzsi néni) vezetett. Kilenc hónap folyamatos párcsere után rámmosolygott a szerencse: egy rendezvényen megismerkedtem Parragh Józseffel, aki Magyarország akkori Magyar Bajnoka volt. Lehetőséget kaptam tőle, hogy az akkor éppen táncpartnert kereső kedvesével, Õsz Hajnalkával próbálhassak. Egy nyirkos pincében tanultunk és gyakoroltunk, de a nem éppen bizalomgerjesztő környéket és egészségtelen körülményeket az akkori tánccsapat fantasztikus légköre háttérbe szorította. A pozitív találkozás megpecsételte karrierünket. Első közös versenyünkről - melyet 1993-ban Egerben rendeztek - elhoztuk az aranyérmet, s ekkor elindult a várt sikersorozat. Sorra nyertük a vidéki és a budapesti versenyeket, majd jöttek a bajnokságok, ahonnan szintén diadalmasan távoztunk. Felejthetetlen élmény volt a bajnok szárnya alatt felkészülni a versenyekre. Eközben több ízben magas fokú képzésen vettem részt olyan nagytudású latin trénereknél, mint például Sergio Cogno (korábban Olasz Bajnok volt), Alan Fletcher (volt profi latin Világ- és Európa-bajnok), Michael Stylianos (volt profi latin Világbajnok), valamint Colin James, Viktor Nikovski és Andrej Skufca.


Az oktatói tevékenység kezdetei

Akkori klubom vezetőjétől lehetőséget kaptam arra, hogy oktassam az utánpótlás csoportjait. Felkérésének nagyon megörültem, de természetesen meg is lepődtem. Eleinte nem volt könnyû, mert úgy éreztem, mélyvízbe kerültem. A mélységből azonban hamar kievickéltem, mert saját észrevételeim alapján néhány hónap leforgása alatt a diákok elérték a kitûzött szintet. (Többségükből azóta sikeres táncos, vagy éppen egy klub vezetője lett.) Ekkor merült fel bennem, ha majd kiöregszem a versenyzésből, akkor életem további részében a tánc tanításával kell foglalatoskodnom.









A New York-ban

Az 1995-ben induló katonai szolgálat egy évre lelassította munkámat, azonban '96-ban - még a szolgálat ideje alatt - felvételt nyertem a Magyar Táncmûvészeti Főiskola társastánc pedagógus szakára. Már tanulmányaim kezdetén a New York Táncegyesületben tevékenykedtem, melynek később - a főiskola elvégzése után - vezetője lettem.

Ma már nagy erővel dolgozom a társas-, illetve versenytánc csoportok oktatásában, melyben kollégáimon kívül egykori partnerem Gál Szilvia is közremûködik.