A
Cha-Cha-Cha a versenytáncok latin-amerikai
ágát bővíti. A tánc az afrokubán zene fejlődésének
legújabb jelenségei közé tartozik, és éppúgy
mint a Mambo, először zenei forma volt.
Mesterségesen
alkotott tánc, a Rumbának és a Mambonak egy változata. Viszonylag
gyors, kis teret betöltő, rendkívül ötletdús és játékos hangvételű.
Megalkotója Enrique Jorrin egy havannai zenész, aki 1953-ban
a túl gyorsan játszott Mamboból - melynek nem volt igazán sikere
- fejlesztette ki a lassúbb Mambo-Cha-Cha-Cha-t. New York Cityben
a Broadway-n a Palládiumot jelölik a Cha-Cha-Cha szülőhelyeként.
A Cha-Cha-Cha
szó a zene ritmikus részének tekinthető, - mint a triola - melyet
a zenészek érthetően, világosan "kifejeznek" és a táncosok három
kis lépéssel interpretálnak.
A Chasse-k
a Cha-Cha-Cha-ban azon három lépésnek egymásutániságából jönnek
létre, melyeket az alapformában táncolunk. Ügyelünk arra, hogy
a lépés nagysága nem lépheti túl a saját csípőszélességet. A
Chasse-kat táncolhatjuk fordulással vagy anélkül, előre, hátra,
oldalra vagy helyben. A tánc közbeni csípőmozgás a nyújtott lábra
való súlyáthelyezés következménye. Fontos, hogy ne tegyünk tudatos "mű-csípőlendítést",
mert ez kevésbé elegáns. A természetes csípőmozgások ellenben
sohasem tűnnek túlzottnak.
A magával ragadó kubai zene, illetve
tánc először Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-től a legkedveltebb
divattánc lett. Ugyanakkor Európa is nyitott volt a latin-amerikai
eredetű tánc és zene iránt, s hirtelen több országban is népszerű
lett a Cha-Cha-Cha (pl. Németországban, 1957-ben Gerd és Traute
Hadrich mutatta be először
a táncot a Német Tánctanárok Egyesületének kongresszusán). A
tiszta, világos ritmussal és a variációgazdag, vidám figurákkal
e tánc gyors áttörést hozott.
Jellegzetessége,
hogy majdnem minden alapfigurája átvihető a Rumbába is. Közben
persze ügyelni kell arra is, hogy az átvitt figurák interpretálása
mindig megfeleljen az adott tánc karakterének. A tánc alatt a
párok szabadnak érzik magukat, jókedv és az egymástól való elragadtatás
jellemzi őket. Magabiztosak, egy kicsit játszanak a partnerrel,
de ugyanakkor a közönséggel is.
A Cha-Cha-Cha-t
is, mint mindegyik latin-amerikai táncot 1961-ben vették
fel a versenytáncok közé. Azóta is a latin versenyek egyik közkedvelt
tánca. A zene gyors, szemtelen, temperamentumos, kacér és szaggatott.
Érdekessége, hogy rendkívül sok disco zenére lehet Cha-Cha-Cha-t
táncolni.
Zenei ütem: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint lehet 32-34 ütem/perc. A versenyeken
32 ütem/perc az előírt.
Ritmus: 2-3-4-és-1, 2-3-cha-cha-cha.
|