Táncok története

A Boogie-Woogie alapvetően egy Swing eredetû tánc, amely az '50-es években a Rock & Roll elterjedésével vált népszerûvé Európában. Az Egyesült Államokban nevezik néha a Swing európai stílusának, változatának is. A Swing táncok (Lindy Hop, Balboa, Shag, Hoollywood Style, Hustle, West Coast Swing stb.), és a Boogie-Woogie közös és legfőbb jellemzője a szabad vezetés, az improvizáció. Egy igazi Boogie táncos nem előre betanult koreográfiákat sajátít el (ellentétben például a versenytáncnál), hanem a saját egyéniségével próbálja visszaadni a zene hangulatát. A zenére próbálja meg "rátenni" a figurákat, a más Swing táncból átvett elemekkel érezteti a zenei váltást (pld. Charleston, Balboa lépés), az ún. szinkron-figurákat egy-egy zenei stopra vagy hosszabb effektre igazítja. A Boogie-Woogie nem sport (mint az Akrobatikus Rock & Roll), hanem egy igazi "Rock And Rollos" bulikon, koncerteken, szórakozóhelyeken korosztálytól függetlenül mûvelhető és gyakorolható tánc.

Az alaplépés a két lassú (sétáló), és két (gyors) Triple Step lépésen nyugszik, és számtalan variációjuk lehet és megengedett, sőt, versenyeken előny a minél sokszínûbb "díszített" alaplépés (lsd.: Kick Ball Change Triple Step Triple Step, vagy Back Step Triple Step Triple Step, és ezek számtalan variációja). A kivitelezésnek könnyûnek és játékosnak kell lennie, de ugyanakkor dinamikusnak is. A lépésvariáció megválasztásával a táncosoknak hangsúlyozniuk kell a zene ritmusának jellegét, vagy annak változását. A lépések hangsúlyozásának a második és negyedik ütemekre való súlyáthelyezéssel kell történnie, a lépések lábmozgását a csípő megfelelő ellenmozgásával ki kell egyenlíteni a felsőtest fel és le irányú mozgásának elkerülése érdekében (a hangsúly tehát lent van, az "ugrálást" a kivitelezés közben el kell kerülni).

Az eredeti Boogie elsősorban zongorára és nem énekhangra íródott zenedarab volt. Közvetlen hatással voltak rá a korábbi Jazz irányzatok, legfőképpen a Blues, de itt már a dallam felgyorsult, felvillanyozódott és a zenei sokszínûség eredményeképpen megszülető Boogie, amelynek makacs ritmusai és rövid dallammotívumai a folyton utazó, vándorló feketék fülének oly ismerősen csengő vonatzakatolást adták vissza, rövid idő alatt meghódította Amerikát. Lényege az erősen hangsúlyos és állandóan ismétlődő akkordok, valamint a zongorista bal kezével megszólaltatott ritmusok. Jimmy Yancey-t, aki az USA vasúthálózatának gócpontjában, Chicagóban született, szokták a Boogie feltalálójaként tisztelni, legalábbis abban az értelemben, hogy ő teremtette meg ennek a zenei stílusnak igazi egyéniségét. Ez úgy 1925 táján történt. Clarence Smith, akire magasnövése miatt a "Pine Top" gúnynevet ragasztották, egészen egyéni balkezes Boogie-stílust fejlesztett ki. Albert Ammons, Maede Lux Lewis, a Honky Tonk Train Blues zeneszerzője és Charlie Cow Cow Davenport a Boogie úttörőinek további három képviselője. Zene ritkán volt ilyen átütő erejû a Jazz hazájában. A korszak egyik Boogie zongoristája így fogalmazott: "Amikor valaki hallgatja a muzsikámat, maga előtt kell, hogy lássa, amint a táncparketten a hátsójukat riszáló pipik izgatják a férfiakat. Különben nem értettek meg semmit a zenéből."

A korábbi (Swing) és későbbi (Rock & Roll, Retro-Swing) időszak zenei stílusai és számai a közös és hasonló zenei felépítés miatt mind alkalmasak arra, hogy a Boogie-Woogiet táncoljunk rájuk, lényegében tempótól függetlenül.

Amerikában évtizedek óta rendeznek különböző (Swing) táncversenyeket, Európában a WRRC szervezésében a '90-es évek elején kezdték el megrendezni a Boogie Bajnokságokat (Világ Kupák, Világ- és Európa Bajnokságok) az Akrobatikus Rock & Roll mellett. A versenyek megrendezésekor igyekeznek az 50'-es évek Rock & Roll hangulatát visszatükrözni, amit például az élőzenére történő döntők, előfutamok, vagy a tánctér kialakítása mutat. Versenyeket junior, senior, felnőtt valamint formációs kategóriában rendeznek. A párok a döntőig csak gyors és véletlenszerûen kapott számokra táncolnak, a döntőben pedig a helyszínen megadott számok közül szabadon kiválasztott lassúra és gyorsra.

Zenei ütem: 4/4
Tempó: 28 – 52 ütem/perc (hivatalosan, versenyeken) de tudásszinttől függően ez lehet akár 60, 64 is.